Leírom még egyszer, hogy fekete betűkkel is itt legyen: december 5.2004. novemberében egy kettészelt kenyér képét köröztem a világhálón. Akik akarták, értették. Neveket írtak az ország formájú karéjra, aztán visszaküldték: az eredmény egy kollektív plakát lett, ismeretlen nők és férfiak közös alkotása. Aztán, ötödike után ritkulni kezdtek az üzenetek. Egyre még emlékszem, bár arra már nem, kitől jött. Mindegy is, biztosan nem a vers szerzője volt a feladó. Lementettem. Őriztem. Most itt ez a blog. Hát olvassák mások is.
Örvengy kicsiny ország
meni bele télbe
odatúl fehérbe
itthol feketébe
énekelni külön
maroknyi… légy hive…
betakarja hava
fekszik hanyat bele.
Vérinek ha nem kel
viszi vérit másnak
Ukrán popának vagy
Szlovák mikulásnak,
de ne pihenny korán
Preziden Gyurcsáni
van még itt párezer
nem kőne megálni.
Csinálni te végig
amit belekezdel
tekezeddel végezz
minden testvéredel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése