Szerb Antal
irodalomtörténetei. Az elsőt 1941 karácsonyára kapta apám. Megismerem nagyanyám
írását. „Lacikának szeretettel: Anyu és Apu.” 16 éves volt. Története is van a
könyvnek, 1944-ben ezt vitte magával a „menekülésbe” - és valahogy elvesztette. Arra,
amikor a hatvanas években mégis előkerült, egy szombathelyi rokon talált rá,
már én is emlékszem. Nem csoda, ha egy kissé csapzott, nem csak a front ment át
fölötte, talán többször is, de én és a húgom is ezen nőttünk föl. Most itt áll
a polcomon. A másikba, a háromkötetesbe már maga írta be a nevét. 1946-ban, 21
éves korában vette. A szerző akkor már nem élt. Ezt is nagyjából rongyosra
olvastuk, de eszem ágában sincs az egyébként megvett új kiadást bújni, mert hova
lenne az élmény a vénülő papír színe, a lapok illata, az oldalak
tapintása, az ólombetűk domborzata nélkül. Ebből a régi Világirodalomból olvasom most, az első
kötetéből: „… hogy a magyar irodalom sokkal többet ér, mint amennyi helyet tölt
be a világirodalmi tudatban, azzal mindnyájan tisztában vagyunk.” De azt azért talán
nem mindnyájan gondoljuk, hogy vastagabb könyvben kellett volna megírni a
magyar irodalom történetét, mint a maradék világét. Vagy mégis? Egy minapi
tévés megmondó szerint úgy illett volna. Szerb egyébként egy 1930-as erdélyi pályázat
nyomán kapott megbízást a Magyar Irodalomtörténetre, a pályázaton Szerb
jeligéje ez volt: „Invitis nubibus”. Azt jelenti: baljós felhők.
2020. július 7., kedd
2020. június 16., kedd
2020. június 14., vasárnap
2020. június 9., kedd
2020. június 4., csütörtök
2020. június 1., hétfő
C:H:R:I:S:T:O:
Kimaradt a Nagy Galéria Kvízből a Szófiai Nemzeti
Galéria. Most egy szomorú aktualitás miatt mégis írok róla. Nem arról, hogy
2016 őszén nekem is volt ott kiállításom, nem is a főépület gyűjteményéről vagy
a szomszédos katedrális alatti kriptából átalakított múzeumrész szentképeiről,
hanem valami olyanról, amit csak protekciósként láthattam, sőt le is
fényképezhettem. Bolgár barátaim bevittek egy raktárba, hogy megmutassák egy
nagy fiókos szekrény tartalmát, egy világhírű művész „zsengéit”. A szomszéd
épület, a szófiai képzőművészeti akadémia diákja volt ugyanis Christo
Vladimirov Javacheff, azaz Christo. Az Amerikában élő tér- és tájművész, a land
art legnagyobb ikonja tegnap halt meg, 84 éves korában New York-i otthonában. Azt hiszem, akik
jól ismerik Christo életművét, a becsomagolt Sydney tengerpartot, a coloradói Valley
Curtaint, a kaliforniai Running Fence-t, a floridai Surrounded Islands-t, vagy
a beburkolt Reichstagot, ezek alapján a szép realista munkák alapján – Ilja Repin
jutott róluk eszembe – ők sem jöttek volna rá, hogy Christo rajzokat mutatok.
RIP.
2020. május 22., péntek
GALÉRIA KVÍZ... EPILÓGUS
Na ez volt a legkomplikáltabb, az
összeszámolás, de remélem azért sikerült. Nehezítette a dolgot, hogy e-mailen,
facebook-üzenetben és blog-message-ben egyaránt jöttek a válaszok. Ha azokat
nem számítom, akik csak egy-egy megfejtést küldtek, akkor épp húszan szálltak
be a versenybe, közülük kilencen voltak, akik mind a negyven feladványra
válaszoltak. Olyan, aki mindegyik múzeumot felismerte volna, nem akadt, viszont
hárman is voltak, akiknek a 40-ből 39 sikerült. Így a képzeletbeli dobogó első
fokára hárman állhatnak föl. A második helyezett 38-szor tippelt jól. Úgy
alakult, hogy holtverseny alakult ki a harmadik helyen is, mert ketten vannak,
akiknek 36 helyes válaszuk van. Ők hatan lesznek a jutalmazottak.
Első helyezett: Dévényi Nóra, Gabányi Erika és Molnár Imre.
Második helyezett: Katona Lucia.
Harmadik helyezett: Gerő Károly és Mátrai István.
Az olyan válaszokat, amelyek nem
a múzeum hivatalos vagy közhasznú nevét írták, de azért elég egyértelműen
utaltak rá, elfogadtam. (Például a 8. feladványra adott jó válasz a római San
Silvestro lenne, de sokan a Santi Quattro Coronatit írták, amivel tényleg szinte
összeér. A 35-ös feladványnak az esseni Red Dot Design Múzeumot választottam,
ami kétségtelenül a Zollverein bányakomplexum területén létrehozott Ruhr Múzeum
része, ezért itt sem akadékoskodtam.) Olyan feladvány, amelyet senki nem talált
ki, nem volt, meglepő módon egy általam könnyűnek gondolt „múzeum” azonban többeken
kifogott. A huszonharmadik kvíz megfejtése az egykori kecskeméti zsinagógában
berendezett Tudomány és Művészetek háza volt, amelyben állandó kiállításként 15
Michelangelo-szobor eredeti méretű és kiváló minőségű másolata tekinthető meg.
Arra persze sokan rájöttek, hogy az anekdota Tolnay Károlyról, a firenzei Casa
Buonarotti egykori direktoráról szól – annyi volt feladványban a furfang, hogy az
egyébként Kölnben készült másolatok Tolnay közvetítésével kerültek
Magyarországra, s ezért a hálás kecskemétiek a Michelangelo másolatok tövében
egy Tolnay-emléksarkot is berendeztek, sőt egy Tolnay-szobrot is fölállítottak.
Nyilván azért hittem könnyűnek a feladványt, mert Kecskemétről származom, ami a
versenyzők többségének sajnos nem adatott meg.
Ha már Tolnaynál tartok, ideírom
azokat a hírességeket, akiket szintén név nélkül emlegettem, hogy egy-egy
feladvány megfejtését bonyolítsam. Dosztojevszkijt egy bázeli, Borgest egy
genfi, Szentkuthyt egy bécsi múzeum kapcsán hoztam szóba, Max Ernstről egy
velencei, Pessoáról egy Lisszabon melletti helyszín kapcsán írtam, Baránszky
László a MOMA, Rilke a párizsi Rodin múzeum, Jacques Chirac a szintén párizsi Branly
ürügyén került elő. A Villa Pisani útvesztőjét pedig azért bátorkodtam
megemlíteni, mert az Utisz útjai című filmben oly hosszasan kerestem a
kijáratát.
Bizonyára emlékeznek/emlékeztek,
hogy az egyik kiállítóhely (ami a huszadik forduló feladványa volt) jutalmat ígért
a győzteseknek. A legjobb négy megfejtő számára két-két tiszteletjegyet
ajánlottak fel, továbbá azt, hogy meg fogják ajándékozni őket legújabb,
egyelőre csak virtuálisan megnyitott, de hamarosan valóságosan is megnyíló kiállításuknak reprezentatív
katalógusával. Mivel ezt az intézményt minden versenyző eltalálta, nem kell
tovább titkolózni, a Műcsarnokot illeti a köszönet. Az első négy helyezettet
privátban összekapcsolom a Műcsarnok illetékesével, a részleteket megbeszélése végett.
Ha a járvány lecseng és újra megnyílnak az ilyesmire szakosodott intézmények,
azt tervezem, hogy könyvbemutatót rendezhetek valahol a Pótszarv című
novelláskötetem ürügyén. Ott szeretném átadni saját jutalmaimat a hat dobogósnak,
ami egy-egy dedikált Pótszarv és egy-egy grafika lesz. Hogy hol és mikor… ahhoz
továbbra is az Utisz Blog olvasójának kell maradni, ott tervezem ugyanis
közzétenni az időpontot.
Köszönöm
mindnyájuknak/mindnyájatoknak a játékot!
Ja, majd elfelejtettem: itt
vannak azért a helyes válaszok is:
I. Milano, Brera
II. Barcelona, Joan Miro Múzeum
III. Berlin, Gemäldegalerie
IV. Szentpétervár, Ermitázs
V. London, Tate Britain
VI. Paris, Louvre
VII. Peking, Kínai Nemzeti Múzeum
VIII. Roma, Oratorio San
Silvestro
IX. London, National Gallery
X. Melbourne, National Gallery of
Victoria
XI. Istambul, Modern Művészeti
Múzeum
XII. Budapest, Nemzeti Galéria
XIII. Hága, Escher in Het Paleis
XIV- Nápoly, Museo Archeologico
Nazionale
XV. Nyizsnij Novgorod, Állami
Művészeti Múzeum
XVI. Roma, Villa Farnesiana
XVII. Teherán, Iráni Nemzeti
Múzeum
XVIII. Tallinn, Szent Miklós
Templom
XIX. Bojana, Bolgár Nemzeti
Történeti Múzeum Todor Zsivkov egykori palotájában
XX. Budapest, Műcsarnok
XXI. Hága, Mauritshuis
XXII. Hága, Gemeentemuseum
(újabban Kunstmuseum a hivatalos neve)
XXIII. Kecskemét, Tudomány és
Művészetek háza
XXIV. Velence, Peggy Guggenheim
Collection
XXV. Basel, Kunstmuseum
XXVI. New York, Metropolitan
Museum
XXVII. Párizs, Rodin Múzeum
XXVIII. New York, MOMA
XXIX. Uljanovszk, Plastov Múzeum
XXX. Sintra, Palacio de Queluz
XXXI. Moszkva, Tretyakov Modern
XXXII: Genf, Musée d'Art et
d'Histoire
XXXIII. Bécs, Kunsthistorisches
Museum
XXXIV. Amsterdam, Rijksmuseum
XXXV. Essen, Red Dot Design
Museum
XXXVI. Berlin, Alte
Nationalgalerie
XXXVII. Moszkva, Tretyakov
Galéria
XXXVIII. Párizs, Musée du quai
Branly
XXXIX. Moszkva, Puskin Múzeum
XL. Strá, Villa Pisani
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






























