MEGHÍVÓ a TMDG-re

Kedves latin-amerikai barátaim, akik odaát, a világ másik oldalán, fejjel lefelé járván, olvasni bírjátok ezt a bejegyzést, gyertek át Argentínába. Dél-Amerika legnagyobb grafik-dizájn eseménye a TrimarchiDG nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre. A helyszín Mar del Plata. Az időpont: október 2-3-4. Az előadók: David Carson (USA), Area 3 (ESP), Zalma Jalluf (Arg), Alex Trochut (Esp), Juan Pablo Cambariere (Arg), Collettivo (Bra), O.I. (Hu). Az előadásom 3-án, szombaton este 19:15-kor kezdődik, s ha esetleg túlélném, másnap 10-től még egy workshopot is tartok.

HUNGARIKUM?

Megtisztelő elsőként beszélni, meg persze kényelmes is: a későbbi szónoklatok alatt már megkönnyebbülten lógázhatja az ember a lábát. A Parlamentben, a Főrendiház termében a hungarikumokról tartott konferencia pulpitusáról lejőve mégis úgy éreztem, nyomban vissza kéne fordulnom. Mögöttem, az óriáskivetítő tábláján, míg beszéltem, ez a felirat jelent meg : Hungarikumok a Parlamentben! Nagy kövér Futura betűkkel szedve. Manapság inkább így mondják: Futura Bold font. Szeretem a Futurát, Paul Renner 1927-es, tökéletes mértani formákra egyszerűsített betűjét, amely a Bauhaus puritanizmusát és az art deco könnyed dekorativitását egyaránt képes közvetíteni. Használtam is sok munkámon, főleg plakátokon, igaz inkább a vékonyabb változatait preferáltam. A Hungarikum tanácskozásra azonban ott a Janson! A világ egyik legszebb betűje, s ha definiálnom kellene a hungarikumok mibenlétét, általa lehetne leginkább. Fény és árnyoldallal, ahogy az ilyen magyar ügyeknél az már megszokott. Sőt szinte természetes. Misztótfalusi (néha csak Tótfalusinak írják) Kis Miklós, az Amszterdamban dolgozó erdélyi tipográfus tervezte és metszette 1685 körül. Haza indulván, hogy nyomdát alapítson Kolozsváron és magyar bibliákat meg ábécés könyveket nyomtasson benne, a súlyos ólombetűket eladta, a matricák pedig, amelyekből újraönthetők voltak, a lipcsei betűkereskedőhöz, Anton Jansonhoz kerültek. Így történhetett, hogy Misztótfalusi betűit egészen 1954-ig Janson munkájának vélték, s bár Harry Carter, Buday György, illetve egykori tanárom, Haiman György kutatásainak hála, ma már senki nem vonja kétségbe a magyar eredetet, a név Janson maradt. A legnépszerűbb betűk közé tartozik máig, könyvek millióit szedték belőle, talán csak a Garamond az , amely biztosan megelőzi az ismertségben. Misztótfalusi betűtervezői munkássága hazatérve sem ért véget, firenzei, sőt pápai megrendelésre dolgozott, héber, görög , örmény, sőt kínai betűket is gyártott, és elkészítette az első grúz nyomtatott ábécét. Személyes sorsát Németh László Eklézsiamegkövetés című drámájából ismerhetjük, meg persze saját művéből, az 1698-as Mentségből. Csapongó, szenvedélyes önéletrajz, amelyben a szédítő sikerekkel való dicsekvés keveredik a szenvedések, megaláztatások és csalatkozások bemutatásával, illetve a korszak és a maradi ellenfelek ostorozásával.
A betű utóéletéhez tartozik, hogy a Janson betű alapján az ötvenes években Gábor Pál és Nagy Zoltán (ő is tanított az Iparon) az Első Magyar Betűöntödében Tótfalusi antikva néven, egy modernizált betűsorozatot terveztek. Ezek az akkori nyomdatechnika igényei szerint készültek, digitális változatuk azonban tudomásom szerint máig nem létezik.
Ennyi talán elég, hogy a szódavíz-golyóstoll-karikás ustor-rubik kocka-busójárás-nemeuklédeszi geometria-halászlé sorozatba a Janson is bekerülhessen.
JANSON, VAGY TÓTFALUSI
FONTJAIVAL Ó, NYUGTASS

PLAKÁT-WEEKEND ESSENBEN

Tizenkettedik alkalommal kerül átadásra az európai plakátművészeti díj, hivatalos néven a „Rüttenscheid Prize”. Az idén Alain Le Quernec kapja. Ahogy ilyenkor már megszokott, kiállítás nyílik a díjazott munkáiból a Grillo Theaterben, ünnepi jazzkoncert van az esseni Philharmonie épületében, másnap hosszadalmas eszem-iszom Viktor Seroneit design stúdiójának udvarán, harmadnap meg, aki még bírja az Uwe Loesch-ék kerti partiján folytathatja. Az eseményre a korábbi díjazottak kapnak meghívást, itt is van a többségük (Waldemar Swierzy, Nicolaus Troxler, Kari Piippo, Feliks Büttner, Uwe Loesch, Ben Bos, David Tartakover, Melk Imboden, O. I., Mieczyslaw Wasilewski), meg persze a „posterpage” képviseletében a nagy fehér mikulásszakállat növesztett René Wanner. Része még a programnak, hogy a Red Dot Design Múzeumban megnézzük a 100 legjobb plakát mostanra időzített kiállítást (Németország, Ausztria és Svájc tavalyi terméséből válogatva) és René Grohnert bemutatja az átépített és hamarosan újra megnyíló Folkwang Múzeumot, amelyben a Deutsches Plakat Museum is helyet kap majd. Ebben gyűlnek a Rüttenscheid prize nyerteseinek Essenben kiállított nyomatai is. Elkísér Németországba Pinczehelyi Sanyi, hiszen Essennel egyszerre lesz Pécs is európai kulturális főváros; Viktorral közös terveket szövögetnek, meg a szintén jelen lévő Sadik Karamustafával, hiszen jövőre Isztambul lesz a harmadik helyszín.
(Ide kattintva lehet Alain plakátjait nézegetni.)

MAGYAR KARMA

Csak a cím hangzik szanszkritül, amúgy egy dán újságban írják: Ungarske karma plakater på Århus Rådhus. Plakatudstilling på Århus Rådhus i anledning af 20 året for Murens fald og Ungarns frihed… valahogy így sikerül lefordítanom: A fal leomlásának és a magyar szabadság megszületésének 20. évfordulójára emlékezve három magyar művész kiállítása nyílt meg az aarhusi városházán. Krzysztof Ducki, Orosz István és Pócs Péter rendszerváltó plakátjait a tárlat bezárása után több dániai városban kiállítják, majd a felújított Dán Plakátmúzeum gyűjteményébe kerülnek. Egyébként Heine, az ottani tiszteletbeli konzul találta ki és szervezte meg az eseményt a plakátok későbbi vándorútjával együtt.

Két másik plakátkiállításról is jön hír: megnyílt a kilencedik triennálé Toyamában (első ízben nem Fukuda szan a főnök), és a párizsi turisták beszámolói szerint még mindig lóg a száz Lautrec-hommage poszter a Les Arts Décortifs-ben.

Úgy alakult, hogy a külföldi műsor helyett inkább itthoni kiállításokra jártam a héten:
A Duna tévé előcsarnokában Molnár Kálmán plakátjai lógnak. Ha egyetlen munkát kellene választanom az életműből, az a hetvenes évek közepén rajzolt Vád lenne. Még most is erős, bár már régen nem a lengyel filmről szól, amihez készült. Benne van a diktatúra tokkal vonóval. Példa arra is, milyen pocsékul dolgozott a cenzúra akkoriban. Ilyesmiről beszéltem a tévében is, amikor Kálmán plakátjairól faggattak.
*
A Pontonban Bán Mariann (jeles sporttárs naponta változó hajszínnel: együtt szoktunk úszkálni a külker-strandon) szépségesen-szép, olykor kedvesen ironikus, máskor szomorkásan nosztalgiázó kerámiái a szobrászat és a dizájn határvidékéről. Figurák, formák, fotográfiák (az utóbbiak Máté Gábortól).

NAPLÓ

Megjön a Le Monde magazinjának két augusztusi száma. A húsz éve történtekkel foglalkoznak. A berlini falbontás mellé a lufis plakátomat tették, a magyar eseményekhez meg a Szög és Kalászt. Amúgy a bejáratott lista: Kertész, Konrád, Esterházy, Nádas.
*
Egy másik jubileum is van: 10 éves a budapesti Godot Galéria. A tárlatra azokat szedték össze, akik az elmúlt évtizedben kiállítottak. Tíz éve, a galéria második tárlatán Szerényi Gáborral szerepeltünk együtt. Az akkori kurátor, Sárosdy Judit szerint jól összeillettünk. Most egymással szemben lógunk. (Nyitva: szeptember 26-ig. Katalógus is készül.)
*
Plakáttervezők demonstrációja Iránért. Lelkes perzsa diákok, fiatal designerek hívogatják a szakma ismert képviselőit: foglaljanak állást a demokratikus ellenzék mellet, követeljék a szavazatok újraszámlálását, tiltakozzanak azok megsemmisítése ellen s küldjenek egy képet az emigrációban szerkesztett honlapra: Poster for Green Iran. Post scriptum Andrea Rauch-tól: our blog Socialdesignzine, where we are publishing the posters in support of opposition movement in Iran ("Where is my vote?") is no longer visible in Iran. The blog is censured and obscured by Iranian government. See here: http://sdz.aiap.it/notizie/11552 *
Egy orvosság mellékhatásai ábécé rendbe szedve: aggodalmasság, aluszékonyság, alvászavar, arcrángás, ataxia (egyensúly- és járászavar), beszédértés nehézsége, boldogtalanság, bőbeszédűség, dühroham, együttműködésre való képtelenség, ellenkezéshajlam, erőszakosság, érzelmi labilitás, finommozgások nehézsége, fülzúgás, hangulatingadozás, idegfeszültség, ingerlékenység, írásképtelenség, ismétlődő cselekvések, kontaktust hátráltató körülményeskedés, különös és magyarázhatatlan magatartás, lehangoltság, lobbanékonyság, mások gyanúsítgatása, nemi vágy csökkenése, öngyilkossági kísérlet, paranoid képzelgés, pszichés állapot megváltozása, pszichotikus tünetek (katatónia, tévhitek, hallucinációk, rendezetlen gondolkodás), regresszív (gyerekes) magatartás, szédülékenység, támolygó járás, tárgyak megnevezésének nehézsége, történetek kitalálása, unalom, üresség érzése, viselkedés megváltozása, vitakeresés, zsibbadás... Hm. Úgy látszik, semmi sem tökéletes. Történetek kitalálása kontra írásképtelenség… Most bevegyem, vagy ne?

HALÁLFEJEK

Megjelenik Gianni A. Sarcone új könyve, a Curiopticals (Carlton Books), abban is lejön két Narrenschyff-hez rajzolt halálfej-illusztrációm.

A Bolondok Hajójához készült koponyák egyébként januárig még láthatók a pesterzsébeti Gaál Imre Galériában egy tükörlabirintusban kiállítva, amely majdnem pontos mása az Ernst Múzeumban 2006-ban rendezett kiállításomhoz épített tükrös útvesztőnek.
*
Jöjjön ráadásként egy vidám versike, ami épp ide passzol, illetve egy kicsit túlexponált fénykép, ami a Vigyázat lépcső! című filmből maradt ki.

Fényét veszíti, s lassan elfehérül,

majd zöldesbarna lesz és püffedezni kezd,

kelések nőnek felszínén és végül

mind fölfakad és gennyes lét ereszt.

A borosta még pár napig majd sarjad,

s úgy látszik, mintha néhány sejt is élne,

a testben élő organizmusoknak

mert koránt sincsen egy csapásra vége.

A pórusokban megtelepszenek

és kifejlődnek lárvák és peték,

a málladozó hús alól szelek

böffennek föl, s bár nyúlós váladék

gátolja őket, egyre több kukac

indul meg benn, a bőr túloldalán,

azt látni csak, megmozdul egy kupac,

s odébb csúszik két ujjnyival talán.

Jó nagyok is támadnak közöttük,

van példány, ami hernyó méretű,

a felpuhult felszín alatt a testük

kanyargós  útja jól  követhető.

A természetes nyílások iránt

törekszenek, az orrüreg ilyen,

a fül, a szem s a száj, amelybe már

nem fér a nyelv s kibuggyan hirtelen.

A rothadások bűzös gázai,

a puffasztó és feszítő szelek

megnövelik a belnyomást, ami

kifordítja majd mind a két szemet.

Később aztán a bőr elfeketül,

ráköt a csontra vagy majd lepereg,

áttetsző, laza hámladék terül

rétegesen szét, könnyű szövetek.

A csontvázat már nincs, mi összetartsa,

elvál egymástól mindegyik elem,

koponya gördül eltört álkapocsra

s a csigolyák közt sárga fű terem.

SZKALALÓGIA

1992. szeptemberében kiállításom volt a Dorottya Galériában. Minden héten legalább egyszer beutaztam Budapestre és izgatottan érdeklődtem, megnézte-e valaki a munkáimat. Egyszer már a bejáratnál várt a teremőr néni, elmondta, egy úr többször is keresett, találkozni akart velem, sőt üzenetet is hagyott. Ez még az a boldog kor volt, amikor nem volt telefonunk. A levélben rövid utalás volt a szkalalogiára és egy időpont, amikor újra fölkeresi a galériát. Fogalmam sem volt, mi a szkalalogia, de a megadott időben ott voltam. Kováts Ferenc junior volt a titokzatos látogató, aki oly lefegyverző közvetlenséggel kezdte a diskurzust, hogy mielőtt észbe kaptam volna, oldalán máris a nemzetközi szkalalogia avantgárdjában találtam magam. (Kisvártatva arra is fény derült, hogy a lépcsőkkel foglalkozó tudományokat nevezik szkalalogiának – elfelejtettem ugyanis mondani, hogy a tárlatomon csupa, ilyen-olyan képzőművészeti technikával elővezetett lépcső szerepelt, ezért keltettem föl a jeles férfiú érdeklődését.)
Vannak olyan személyiségek, (néha abban reménykedem, talán nem Kováts Ferenc volt az utolsó) akik oly magától értetődő természetességgel közlekednek a kultúra különböző területei közt, hogy föl sem tételezik, mások számára esetleg nehézségeket okozhat ugyanez, s egyúttal oly kedves könnyedséggel tudják gombolyítani a beszélgetés fonalát, hogy társuk valóban megfeledkezik ezekről a bizonyos nehézségekről. Ha Goethe került szóba, németül idézte, ha Dante, olaszul, s persze rézmetszésről, vitorlázásról, optikáról is folyt a beszélgetés, mindez azonban már a vári lakásban a többszörösen prolongált sztrapacska fölött és két pazar Piranesi metszet alatt történt, ahol mellesleg megismerkedhettem egy hatalmas Mátyás király kori szekrény taralmával, tudniillik a foglakozására nézvést tüdőgyógyász Kováts Ferenc junior képzőművészeti munkásságával is. Egyúttal megkezdődött szkalalógiai nevelésem: Feri bátyám ellátott a Németországban megjelenő Scalalogia című folyóirat legfrissebb példányaival, összehozott a téma legjobb ismerőivel, köztük Friedrich Mielkével, aki aztán több lépcsőkről szóló könyvében (az egyiknek a címlapján is) szerepeltette a munkáimat.
Boldogult, szkalalógiával eljegyzett ifjúságom már a múlté, Kováts Ferenc és Friedrich Mielke pedig rég beszüntették posztgraduális képzésemet, egy ideje a nubologiára szakosodtak, azaz komoly arccal fütyörésznek valami távoli fellegen.
Ma mégis újra föltámadt bennem a szkalalógus. Levél jött Molnár Attilától (ő tipografálta a Lerajzolt időt) és leesett az állam. Olyan csodaszép indiai lépcsőfotókat talált, hogy csak na... Szerinte épp nekem valók. Nem is magyarázom, inkább megmutatom. Az indiai Rajasthan államban Jaipurtól 96 kilométerre, Abhaneriben van ez a fantasztikus építmény. Valami víztároló, vagy gigászi kút lehet. A kilencedik században épült, 13 emeletes és 3500 lépcső van benne. Itt kell keresni: északi szélesség: 27°00’25”, keleti hosszúság: 76°36’24”, az űrből pedig így néz ki: Indulunk Att? (Az ígérte, szól, ha becsomagolt.)
*
Egy másik szkalalógiai csúcshely a Casa Malaparte – tartozik hozzá egy kis kultúrtörténeti, politikatörténeti appendix is. Capri szigetén némi bolsevik előzményt követően (Lenin, Bogdanov, Gorkij) ott maradt az orosz ikonok megforduló perspektívája egy távolodva közeledő Eizensteini lépcsősor, és a proletkult Tatlini drasztikuma egy óriás vörös kalapács képében. Curzio Malaparte az olasz irodalom fenegyereke, fasisztából kommunistává váló politikai kaméleonja építette (1938), hogy később Jan-Luc Godard leforgathassa benne a Le Mépris-t (Moravia Megvetés című regénye alapján) a szőke Brigitte Bardot-val, a kalapos Michel Piccolival és a Fritz Langot játszó Fritz Langgal (1963).