Egy sor; huszonhárom betű; két szóköz (harmad). Mivel verzállal lett szedve, egalizálni is kellett, vagyis nyolc-tíz dursusz meg hajszál is van a betűk között (van ahová csak egy szelet selyempapír került). Kicsit meg kell dönteni, hogy könnyebben átcsússzon a hajóra, itt történik a lemosás (benzin, puha rongy, esetleg kefe). Érdemes egy árral meglazítani a spárgát, mielőtt letekerjük. A stégek eltávolítása után két kézzel emeljük át a szedést a winkelbe (felül a két mutatóujjal, alul a két hüvelykujjal, oldalról a két középső ujjal szorítva). Az ólombetűk szignatúrával fölfelé, a sor közel vízszintes, a bal kéz hüvelykje tartja az utolsó betűt, nehogy szétessen a sor, így lépünk át a szedőszekrényhez. Régen nem használtuk, de többé-kevésbé emlékszünk a rendszerre, arra, hogy melyik betűt melyik rekeszbe kell visszatenni (úgy mondják: visszaosztani). A nagybetűkkel persze egyszerűbb a helyzet, mert elég a fölső két sort ismerni: a H a középső sáv tetején a második, az A meg a bal fölső sarokban van, az I a H után, az M kettővel arrébb, az A-t már tudjuk, az N az M mellett. Illik persze arra is vigyázni, hogy a betűk közül kihulló hajszálak és dursuszok (az I és az M közt tán egy negyed is volt), a helyükre kerüljenek. A spácium (harmadot használtunk) rekesze lent van középen. A G a középső sáv tetején az első, az Y a baloldalon a második sorban van, az Ö-vel kezdődik a jobbra a második sor, az R is jobboldalon van, fönt és középen, a G és az Y helyét meg már tudjuk. Újabb szóköz. A zárójel helye a harmadik sorban van, és ide, a harmadik sorba kell visszadobálni a számokat is: 1, 9, 1, 4; a kötőjel a jobboldali szekrényrész középső skatulyájába kerül, aztán 1, 9, 9 és 6. Végül a megfordított zárójelet kell visszaejteni a megfelelő fakkba. A winkelt tegyük vissza a polcra, a hajót állítsuk a többi mellé, a kézisajtó tetejét zárjuk le és oltsuk el a villanyt. A kulcsot adjuk le a tanszéken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése