Fénylik
a hold a teraszon,
akár
a halott hal hasa,
a
baluszter babák között,
mint
tus dől át az éjszaka.
Egy
visszatérő remegés
az
ég bőrén végigszalad,
az
álom, a szélzsákba zárt,
még
csapkod és még tátogat.
Gyors
szemmozgások fázisa,
repkény
kúszik a számlapon,
két
mutató épp összeér,
most
van a legjobb alkalom.
Hátulról
látszik valaki,
a
korlátnak dől, áthajol,
egy
tűzijáték robbanás
virágzik
némán valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése