Bordal

A címet a szépen tipografált étlapról (Kiss István munkája) másolom át: A Borda Antikvárium jubileumi vacsorája Budapesten, 2008. Karácsony havának hetedik napján. Helyszín a Rosenstein Vendéglő. Kányádi, a Táncsics-életműdíj új tulajdonosa (Gyurcsánynak kellett hálálkodnia, egy füst alatt azt is "megköszönhette" volna, hogy a Primo primissimot viszont nem kaphatta meg, mert a tudvalevő, csak magyar állampolgároknak jár) a Borda szót egy l betűvel egészíti ki.
Persze hogy szóba kerül, amitől tartottam: hogy állok a Bolondok hajója illusztrációival. Több mint a fele még hátra van: uszkve hatvan halálfej. Ha az eddigi tempóban dolgozom, százhúsz éves koromra biztos el is készülök. Csak le ne lassuljak közben. Dürer annak idején megcsinálta másfél év alatt. Igaz, segítsége is volt, ő csak hetvenhármat metszett a százötből, ja és az sem mellékes, hogy huszonegy éves kölök volt. (Mindez Márton Lacitól tudható, aki szintén vacsoravendég). Kalász Marci és Filippinyi Éva asztalához ültet Glória (Dóra valami vírus miatt nem tudott jönni). Marci megajándékoz Kezdő haláltánc című verseskönyvével, így aztán folytatódhat a téma, Brandt, Dürer, Holbein, Erhard Schön. Az az archaikus német, amit Marci anyanyelvként hoz magával Somberekről, állítólag közel áll az iménti férfiak által beszélt újfelnémethez, amit a mai németek már csak alig kapiskálnak. Felhívják a figyelmemet egy Márai írásra: Például Holbein, Éva megígéri, elfaxozza, illene elolvasnom a jövő heti londoni anamorfózis-túra előtt.
*
Tulajdonképpen a londoni anamorfózis konferenciára való készülődés jegyében történik, hogy megnézzük Dórával a Kamaraszínház II. Richárdját. Ebben a darabban hangzik el az a nevezetes strófa, amely alapján gyanítható, hogy Shakespeare, sőt a londoni színházbajárók is pontosan ismerték az anamorfózist:
“For sorrow’s eye, glazed with blinding tears,
Divides one thing entire to many objects;
Like perspectives, which rightly gaz'd upon,
Show nothing but confusion, ey'd awry,
Distinguish form ..."
Perspektívák – írja Shakespeare. Akkoriban a többi új keletű, teret nyitogató festészeti eljárással együtt egyszerűen "perspektíváknak" nevezték az anamorfózisokat. Az anamorfózis kifejezést fél évszázaddal később, 1650-ben megjelent Magia Universalis c. könyvében egy Gaspar Scott nevű német jezsuita használta először. A mai fordításban már félrevezető lenne a túl általános perspektíva szó, ezért az anamorf ábra kifejezést használtam. (Sajnos sem Spiró György - az ő fordításában megy a darab – sem a korábbi fordítások nem kockáztatják meg az anamorfózis szót.)
"A könnyben ázó bús szem az egészt
részekre törten tükrözi, ahogy
anamorf ábra szemből nézve csak
zavaros kép, de ferdén s messziről
értelme lesz…”
Arról, hogyan, milyen közvetítéssel ismerhette meg Shakespeare az anamorfózist, a Holmiban megjelent írásomban (Nothing but Confusion: http://www.holmi.org/2007/03/orosz-istvan-nothing-but-confusion1-jegyzetek) már részletesen írtam, a II. Richárdba rejtett politikumról, amelynek némi aktualitása is kiérezhető volt a rendezésben (Almási-Tóth András), ott nem eshetett szó. A történet egy kormányzásra alkalmatlan, ügyefogyott uralkodóról szól, illetve korrupt kegyeltjeinek haszonleséséről. Végül a királyt megfosztják a tróntól és megölik. A Shakespeare korában már kétszáz éves történetben az I. Erzsébet hatalmának megdöntésére készülő Essex gróf nagy lehetőséget láthatott, mert rávette Shakespeare társulatát, hogy tervezett felkelésük előestéjén, 1601. február 7-én ezt a darabot játsszák a Globe-ban, ráadásul a cenzorok által legveszélyesebbnek ítélt trónfosztási jelennettel együtt. Az előadás lement, de a másnapi felkelés meghiúsult. Essexet kivégezték, s valószínűleg Shakespeare csapatát sem dicsérték meg.