QUASIMODO XXXVI.

A múlt hét végén rendezték meg Füreden - immár 34. alkalommal - a Salvatore Quasimodo költőversenyt. Két éve oklevelet kaptam, idén pedig fődíjat. Az idő látképei című versciklusomat jutalmazták. Pontosabban az egyre bővülő ciklus Füredre elküldött darabjait. Most  három olyan részletet teszek ide, amely nem szerepelt a Quasimodón.

Hiuságok hiusága! – kiált föl

Gelimer, a vandálok királya,

Justinianus konstantinápolyi börtönében.

A császár uralkodásának kilencedik évében vagyunk,

Belisarius consulatusának idején,

amit a történetírók így pontosítanak,

MCCLXXXIX ab urbe condita,

vagyis Róma alapításától számítva 1289.

A perzsák Huszrau Anósirván regnálásának

ötödik éveként tartják számon az időszakot,

ami Kínában a Liang-dinasztia első uralkodójának,

a költő s tudósként is kivételes Wunak

már harmincnegyedik esztendeje.

Az Anno Domini, mely szerint 536-os évet tapossuk,

még nem általános;

s a sztyeppén, ahol történetünk kezdetét veszi

nem is hallottak felőle,

igaz a többiekről sem sokat.

Ők azt mondják, a Sötét Nap hosszú éve volt,

melyben nem látszott az ég,

a jószág nem fialt, a termény elfagyott,

s a vándor népek útra váltak

napnyugat felé. 

*

E kihaló félben lévő nyelven,

melyet alig pár ezren beszélnek,

s rajta legföljebb néhány fontoskodó alak,

többnyire költőféleség képes írni,

olvasni meg… nem is tudom…,

lehet, hogy az a furcsa helyzet áll elő,

hogy írni még csak-csak,

de olvasni már talán senki se.

Szóval e nyelven, melyet úgy hívnak, magyar,

s melyet könnyen fölismerhettek

a magánhangzók fölötti szöszmöszökről,

meg arról, hogy sok benn az e és k betű.

A bonyodalmas el ipszilonba

most ne menjünk bele,

inkább jegyezzünk meg néhány olyan szót,

amelyek hasznosak lehetnek,

ha valaki a körülményekkel dacolva

belefog egy magyar költeménybe.

Balsors, hiányérzet, szorongás,

világfájdalom, borúlátás, stb.

Elvileg a trianon kifejezés is ide sorolható,

róla azonban már nem tudható pontosan,

hogy mit jelent. 

*

A vörös téglákkal kipótolt terméskő mellvéd előtt

fényképezéshez állnak össze a 7/b-s fiúk.

Lent széles repceföld,

s arrébb a látóhatárnak vetve hátukat,

magtárak, sírkeresztek, cseréptetők.

A jégkrémes autó dallamkürtjének hangját

itt fönt is hallani;

s a lángossütő illatát is fölhozza a szél,

mely most a büszke nemzet

címeres zászlajába kap.

Lobog, kisimul, majd rongyként visszahull,

mielőtt megkaparintaná magának

a történelem.