Elsodortak az események, Bukarestből hazatérve több „postamunka”várt (az egyik tényleg az, illusztráció a Washington Postnak), így a kiállításokról csak utólag írok. Van persze előnye is a késedelemnek, így be tudom tenni Ha… kezdetű versem román fordítását, amellyel Scarlat Anna ajándékozott meg. Íme:
DACĂ…
Dacă ne vom întâlni la un vernisaj, cândva… sau
Dacă îmi vei face un semn în metrou
Dacă ne vom afla în el, amândoi…
Ai grijă! Nu voi fi cel, pe care îl crezi,
Îți voi aminti de el, întrucâtva…
Dar, dacă tot am ajuns aici
Dumneata semeni doar cu cel, care se uită
La desene, pe această pagină Web.
(Magyarul nem is kell ide tennem, mert ez az a vers, amely az Utisz Blog nyitóoldalán a mottó: „Ha majd egy megnyitón egyszer …).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése