Oldalak

2025. november 26., szerda

"EGY VALÓSÁGOS VARANGYOSBÉKA ..."


A fiatal korában festőnek készülő Jókai Mór később irodalmárként sem adta föl képzőművészeti érdeklődését. A sok képpel kísért előadás az író saját rajzai és festményei mellett be kívánja mutatni, hogy egy diákként megismert, illusztrációkkal teletűzdelt album – Johann Kaspar Lavater Phragmente über Physiognomie című könyve – hogyan segítette őt az irodalom felé fordulásban, s mi módon hasznosította a könyv metszeteit, hogy a regényeiben ábrázolt karakterek szinte láthatóvá váljanak. Az előadás ki kíván térni a Jókai írásaiban gyakran megjelenő művészettörténeti utalásokra, művészetelméleti kuriózumokra is, például a „tabula scalata tudományára”, a hengeres anamorfózisok konvex és konkáv változatára, vagy a „mozgó szemek illúziója" nevű effektusra, de lesz szó Jókainak a kortárs magyar és európai művészekkel kialakított szerteágazó kapcsolatáról – a Zichy Mihállyal, Feszty Árpáddal, Munkácsyval és Verescsaginnal való ismeretségéről is. Végül az író életét végigkísérő lapszerkesztői munkásság is említésre kerül, melynek során újságjainak nem csak irodalmi jellegét határozta meg, de vizualitásuk kialakításában is részt vett. ... Ja, és lesz az előadásnak valami személyes apropója is, de az csak a helyszínen fog kiderülni... Regisztráljatok! 

TETOVÁLT ABLAK

Mire jó, ha az embernek webszájtja van – különös kérésekkel is megtalálják, ráadásul a világ másik oldaláról. Az angolul írt levelet magyarul idézem:

"Véletlenül fedeztem fel az ablak-paradoxon illusztrációdat a Pinteresten sok évvel ezelőtt, és mindig is megmaradt bennem. Gyakran elakadok, amikor értelmetlen dolgok értelmezését próbálom megoldani, és ez a kép mindig arra emlékeztet, hogy a lehetetlen is lehet szép, még akkor is, ha nem értjük. Azon gondolkodtam, hogy rendben lenne-e, ha tetoválást csináltatnék az ablakodról, hogy ez az emlékeztető mindig velem legyen? Körülnéztem az oldaladon, és nem láttam semmilyen erre vonatkozó szabályzatot, csak szeretném biztosítani, hogy tisztelettel járjak el, és megadjam a művésznek a járandóságát, legyen az elismerés vagy fizetség (vagy mindkettő haha). Mindenesetre kérlek, oszd meg velem a véleményed! Megtiszteltetés lenne, ha a csodálatos, lehetetlen művészeteddel díszíthetném magam."
A válaszom:
Nem az első alkalom, hogy valaki egy rajzomat magára tetováltatja, de te vagy az első, aki ehhez engedélyt kér. Eddig többnyire tanítványaim tették ezt, amit én megtiszteltetésnek fogtam föl, bár egy csepp aggodalom is volt bennem, mi lesz, ha majd egyszer ráunnak, vagy más irányba fordul a érdeklődésük. Természetesen nem kérek honoráriumot, ha magadra tetováltatod az ablakomat, de szívesen venném, ha az eredményről majd küldenél egy fényképet. (Más lenne a helyzet, ha egy tetováló-szalonban sokszorosítanák a képeimet a kliensek bőrén – azért persze elfogadnék honoráriumot.) Sok sikert – és kevés fájdalmat! 

Utóiratként hadd jegyezzem ide, hogy minap a Lukács fürdőben egy kopasz, szemüveges úr hátán az Idő urai (Les Maîtres du temps) című animációs film egy szárnyas figuráját láttam viszont a teljes hátat kitöltő, részletezően precíz, szakmai szemmel nézve is kifogástalan előadásban. Azoknak a Gamma 10 bolygón élő egyforma, arctalan, angyalszerű lényeknek egyikét, akit ugyan a film grafikai tervezője Jean Giraud (művésznevén Mœbius) talált ki, de a filmben én rajzoltam le - legalább ezerszer.